2020.03.19.
Már megint felébredtem reggel 7:30-kor. Most ráadásul nem is éreztem pihentnek magam, de nem tudok visszaaludni. Valamennyit akkor dolgozok online, mielőtt elindulok a patikába. Ma megint olyan keveset tudok rendelni, mint tegnap. Szép lassan online érdeklődnek, hogy miként lehetne a gyógyszereket összekészíttetni. Ez nem lenne rossz, de a kolléganő elmondása alapján ma sem csökken a várakozó tömeg, és lassan nincs mit eladni. Megpróbálom még egy nagykerhez bekerülni, hátha nekik van kapacitásuk. Meglátjuk.
...
Megpróbáltam megint aludni egyet még, de nem megy. Ez így nem lesz jó. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy miként tudok beszerezni bármit. A gyógyszerész, ha nem tud gyógyszert adni, akkor sokat nem tud tenni. Sakk-matt kezd lenni. Megyek inkább be dolgozni.
...
Mintha kezdenének a betegek fogyni. Talán van remény.
Elindult az Önkormányzattal az együttműködés, hogy segítsenek az időseknek vásárolni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a települést egyedül látom el, így minden fenntartás nélkül tudok nekik segíteni az előre összekészítésben. Egyre többeknek mondjuk a lehetőséget.
...
Nincs másik nagyker. Ez este tudatosult bennem. Sőt a jövő hétre beosztás sincs. Még azt sem tudom, hogy mire készüljek a jövő héten. Egyenlőre a lakhelyelhagyási tilalomtól elzárkózik az Operatív Törzs a sajtótájékoztatókon.
2020.03.20.
Délelőttös vagyok. Nehéz reggel felkelni, egyre ólmosabban vagyok fáradt. Azt nem tudom megmondani, meddig fog a nap tartani.
...
Tovább csökkent a kiszállítási limit, hogy lesz így gyógyszer? Már egy órája azzal küzdök, hogy mit vegyek még le, hogy a limitbe beleférjek. Ha felé kerülök, ők döntik el mi jön és mi nem. Ezt nagyon ésszel kell csinálni.
Ma emiatt elrendeltem, hogy csak egyhavi mennyiséget lehet kiadni, és csökkenteni kell a vény nélkül megvásárolható dobozszámot.
Illetve a dolgozók védelmi felszerelésénél elrendeltem a kötelező szájmaszk és kesztyű viselést. Még látom, hogy meg kell szokniuk, hogy miként kell másképp dolgozni védőfelszerelésben.
...
Még mindig folyamatosan van valaki. Ráadásul mivel már nincs feltétlenül sor, jönnek be, mint régen. Folyamatosan kell szólni. Van persze, aki önérzetesen megsértődik. Tegye. Már tele a hócipőm az önzőséggel, mely süt az emberiségről.
...
Tisztifőgyógyszerészünk nyilatkozatát véletlenül vettem észre. Annyira jó volt, és jól esett. Meg kaptunk a miniszterünktől is levelet, hát az nem volt szívhez szóló. Csúnya vagyok, de az olyan semmilyen volt.
2020.03.21.
Szombat. Végre vége lesz a hétnek. Bár a szombaton mindig más "közönség" érkezik. Ma is megjöttek a bunkók. Legközelebb elzavarom őket, mert egyszerűen nem gondolom, hogy el kell viselnünk bármit. Én is beszólogathatnék sokmindenért. Ilyenkor szeretnék két hetes karanténba kerülni minden dolgozóval együtt. Csak legjobban azokat sajnálom, akik meg számítanak ránk. Komolyan, miért ilyenek az emberek?
...
Ma is jöttek folyamatosan. És igen nem hiszem el, hogy bejön: "azt hittem, hogy két kiadó ablak megy...". Nincs rálátásuk, hogy mennyi egyéb dolog is van, hogy ők készen kaphassák a gyógyszereiket meg. Olyan, mintha fogyna az emberek türelme. Kíváncsi leszek, hogy a jövő héten várható hideg milyen hatással lesz rájuk.
Ja és a másik, a csoportos vásárló: férj-feleség, barát-barátnő, mintha semmi sem lenne körülöttük. Tényleg ennyire nem fogják fel?
...
Ma végre felhívtam a gyerekorvos asszisztensét, hogy a magisztrális készítményekkel hogy lesz a járvány ideje alatt. Mert az egy dolog, hogy nem jutunk be a laborba, hanem azt sem tudom garantálni, hogy ott szűrt levegő legyen. Muszáj korlátozni, de csak ideiglenesen.
...
Elégedett vagyok magammal. Egy ismerős mondta, hogy az orvos ismerősének már nincs szájmaszkja, műteni nem tudnak így. 20 szájmaszkot tudtam a belső készletből adni nekik, és úgy, hogy még marad nekünk is. Remélem pár műtét így már menni fog. Egyre több helyről hallom, hogy nincs szájmaszk az egészségügyi dolgozóknak se.
...
Tudtam aludni 3 órát. Gyerekek átmentek a nagyszülőkhöz (még szerencsére 65 alatt vannak), így kicsit nyugisabb a hétvége. Nagyon kell a pihenés.
...
Kitettem, hogy az idősek, veszélyeztetettek maradjanak otthon és hogy segítsük őket. Kritikát már kaptam, és ilyenkor döbbenek rá mindig, hogy mennyire egysíkúan a saját szemszögömből tudom látni a dolgokat. Rohadt nehéz kommunikálni, mert azon túl, hogy pánikot sem szabad kelteni, azon túl elbagatelizálni sem szabad. De most már oda kell arra is figyelni, hogy a felszólított réteget fogják sokan hibáztatni. Komolyan ez eszembe se jutott, hogy valaki a vírus miatt más emberre támad. De ennyire rossz az ember természete. Még jó, hogy a "kritikus" felnyitotta a szemem.
A poszt fogadtatásából látom, hogy mennyire kell figyelnem. Nagyon sokan követnek. Ez óriási felelősség!
2020.03.22.
Egy kolléga írta, hogy már álmában is veszekszik a sorbanállás miatt. Hát ma én is álmodtam. Sikeresen ezt. Nem értették meg, hogy legalább 1 méter távolság kell, nem értették meg, hogy hányan jöhetnek be, és amikor mondtam, hogy de hát értik, amit mondok? annyit válaszoltak, hogy csak a fáradtságot látják. Láthatatlan ellenség ellen harcolunk. Nem értik, nem félik a betegséget, és én ezért nem is hibáztatom őket. Nem tudják, hogy mi ami félelmetes. A félelmetes, hogy gyors, terjed, és a súlyos esetek meg fogják tölteni a kórházakat, annyira, hogy nem lesz más. Nem lesz infarktus, nem lesz agyvérzés, nem lesz eltörtem a kezem, mert a fulladós betegek töltik majd ki a várókat. Nem értik, nem érzik, hogy bizony azok akik nem rendelkeznek komoly tünettel, azok a veszélyesebbek, mert azok járnak kelnek, fertőznek. Maradjatok otthon, nincs bevásárlás, nincs felhalmozás, túlélés van.
...
Mesélem pont nejemnek, hogy mit álmodtam, és akkor ugrik be. Hát ha sikerül megállítani, akkor majd utólag mondják a nagyokosok, hogy hát ezért pánikoltatok? Szeretném, kívánom, hogy ez legyen. Olvassák az egészségügyiek fejére, hogy túlpörögték a dolgokat. Mert az azt jelenti, hogy kevés esetszámnál meg tudtuk fogni.
...
Nem hittem volna, hogy vasárnap se lesz eseménytelen, pedig számíthattam volna rá. Egyik kolléganő gyereke már két napja magas lázzal beteg, és ma neki is hőemelkedése van. Néztem az eljárásrendben mi vonatkozik rá, hát egyenlőre még csak annyit tudok, hogy marad otthon, és hétfőn a háziorvosa dönt, hogy mi legyen, én meg egyeztetek a tisztifőgyógyszerésszel. Elegem van ebből a vírusból, csak lenne valami specifikus tünete. Ja, csak úgy mellékesen, ha mi két hétig karanténba kerülünk, akkor két hétig biztosan nincs patika a településen.
...
Beszéltem a tisztifőgyógyszerésszel, és megnéztem újra az eljárásrendet. Egyenlőre nem gondolom, hogy koronavírus, de rám hozta a frászt. Mindenesetre kolléga most kiesett. A jövő hétre biztosan. Hétfőn háziorvosával egyeztet, és akkor lehet minden változik megint. A patikai beosztásban újratervezés. Már jobb vagyok, mint bármely navigátor.
Arra jutottam, hogy hétfőtől egy kassza megy. Így kisebb a fertőzés továbbadás esélye és a mi befertőződésünk esélye is. Ráadásul az egy kolléga hiánya sem fogja megborítani a beosztást. Szombaton úgyis csak hajtottak minket egyesek, majd rendreutasítás után meg számolni nem akartak tudni. Egyet könnyű követni. Az a baj, hogy mérlegelnem kell, mert a település gyógyszerellátását egyedül biztosítom. Nem engedhetem meg, hogy be kelljen zárnunk.
...
Eljutottam online misére - fiam nagyon szeretett volna jelen lenni (nézni). Elmondani nem tudom, mekkora feltöltődés. Kellett ez már nagyon. Most úgy érzem túlélem, túléljük a jövőhetet is!
2020.03.23.
Reggel megléptem, ami tegnap eldőlt és csak egy kasszával működtünk, így egyszerre csak egy ember lehet már bent a betegtérben. Ma még mindenkit, aki mozdítható volt behívtam, így sikerült egy kis rendet csinálni.
Sikerült elérnem három nagykert is és kettőnél sikerült elérnem, hogy ha nem is teljesen felhőtlenül de valamennyi árut kapunk tőlük is. Ráadásul néztem, így egy kasszával az eladott dobozszámom végre a fenntartható mennyiségre csökkent. Hogy ez milyen áron? Még nem tudom...
...
Nem értem. Ahogy nem kell várakozni, megjelennek a renitens elemek. Ma is volt egy "kedves" páciens, aki megjegyezte, hogy mennyit kell várni, és hogy igazán dolgozhatnánk többen is a kiszolgálásban. Én megjegyeztem, hogy szabad patikaválasztás van. Érdekes, hogy egy-egy ilyen eset, hogy rátudja nyomni a bélyegét az ember hangulatára, pedig tényleg az összes többi türelmes, megértő, még az a beteg is, aki egyébként rettentő bicskanyitogató szokott lenni. Fura, hogy még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy mert nekik Mercijük van, őket elkerüli minden...
...
Muszáj volt egy új posztot csinálnom koronavírus kapcsán, hogy mik azok a higiéniás változások, melyek a járvány fokozódásával fontossá váltak. Csak tudnánk megfogni ilyen szinten. Annyira szép álom, de még nem adtam fel, hogy sikerül. Sajnos a hét vége felé már várható a múlt heti bevásárlási láz ilyen mellékhatása. Emlékszem akkor is mondtam, hogy büszke vagyok a tisztifőgyógyszerészünkre, hogy elrendelte a patikán kívüli várakozást. Nagyon fontos lépés volt. Csak sajnos a boltok ezt nem tették meg.
...
Nem tudom, milyen új kihívást hoz a holnap. Azt tudom, hogy most egy-egy kollégát egy-egy napra elküldtem pihenni, rájuk fér. De az igazat megvallva a gyógyszerész kollégámra is ráférne. Valamit ezzel is kezdek, úgyis ma is 18-ig maradtam, innentől a 19 óra már csak egy kis lépés, bár ma nem expediáltam, csak az Önkormányzat rendelését raktam össze. Meglátjuk, hogy eggyel kevesebb emberrel, az miként fog menni. Igyekezni kell, hogy menjen.
2020.03.24.
Nagyon nincs kedvem elindulni. A család is az idegeimen játszik, vagy egyszerűen ennyire fáradt lehetek. Nagyon nem szeretem a folyamatos beosztását annak ami nincs. Nagyon nehezen viselem, hogy nem tudok gyógyszert rendelni.
...
Hű! Az Önkormányzat ontja a megrendeléseket. Egyik oldalról tök, jó, mert sokan otthon maradnak. A másik oldalról, hogy fogom én ezt összekészíteni. Ma lehet, hogy nem is jutok oda, hogy élő emberrel találkozzak. Egyébként miért is csak én készítem össze? De rájövök, hogy ez így a jobb, mert akkor kevesebb a kavarodás.
...
Megleptek. A tulajdonos kijárt nekünk egy 150 doboznyi extra rendelést. Lehet, hogy csak egyszeri, de ez most nagyon jól esett. Köszönjük! Mégis lesz mit kiadni.
...
Fáradt vagyok. Szerintem az elmúlt napok feszültsége most jön ki, de legutóbb, mikor kezdtem kiengedni, regenerálódni, akkor a kolléganő beteg lett. Most mi jön?
Folyamatos újratervezés. Megbetegedések terén meg túl nagy csend. Tartok a folytatástól.
2020.03.25.
Végre már emeltek a dobozszámon. Ma már talán tudok rendes mennyiségeket rendelni, és remélem már C-vitaminra is lesz kapacitás. Bár a megnövekedett igénnyel eziránt máig nem értek egyet.
...
Ma is jönnek folyamatosan. Leváltom a kolléganőt, hátha gyorsabb leszek, hát nem sikerül. Egyszerűen belefásulok abba, hogy hirtelen olyan emberek kezdik el elvinni másnak a gyógyszert, akiknek ebben nincs semmi tapasztalatuk. Aztán a különféle értelmezések széles skálájával találkozunk. Pedig nem bonyolult, kell egy TAJ szám, mert név alapján senki sincs nyilvántartva, és kell egy arcképes igazolvány, mert be kell tudnom azonosítani, hogy kiről van szó. Az, hogy azt tudni kellene, mire van szükség már csak ezek után jön. Persze volt, aki szóvá tette, és aztán ő maga beszélgetett. De annak örülök, hogy nem én lettem hibásnak kikiáltva. Ez már jó.
...
Megjött a délutános műszak. Nagyon vártam már a váltást. Valahogy ez a járványosdi nem tetszik. Mert a védőfelszerelés egy dolog. De az ember bemosakszik, beöltözik, aztán egy pohár vízhez is a folyamatot meg kell ismételni visszafelé. Ez teszi nehézzé a történetet.
...
Leizzadtam. 15-20 percig nem volt TÉR. Most, amikor a forgalom döntő hányada már csak elektronikus vények alapján történik, hiszen az orvoshoz nem mennek le, hogy ne fertőzzék egymást össze. De szerencsére hamar rendeződött. Azért az érdekes volt, hogy a sornak szólt a kolléganő, hogy egy technikai hiba, ami nem tudjuk mikor, de hamarosan rendeződik és a sor a 90%-ra csökkent.
...
Egyszerűen nem tudom összeszedni magam. Az ebéd már be ment, de azt sem tudom hány óra, és még össze kell készíteni az önkormányzat rendelését. Muszáj, nem adhatom fel.
...
Hát minden megvan. Elindulok haza, de olyan jó lenne valakivel beszélgetni. Aki megértő. Talán otthon.
...
Hát nem jött be.
...
Csoportban olyan jó, hogy a tanácsadásba az egyik kolléganő most nagyon aktív lett. Sajnos 24 óránként jutok oda, hogy megnézzem, mi van a FB-on. Ez sok esetben már sok lenne, de itt legalább türelmesek.
2020.03.26.
Hát hajnalban még összejött egy kis veszekedés, aztán folytattuk reggel is. De nejemnek igaza van. Őróluk miért nem szól semmi? Miért folyton csak a betegek? Sajnos igazat kell adnom neki, nagyon sokan nem fogják fel, hogy mi nem tudjuk kompenzálni a saját magukkal való nemtörődömséget. Ráadásul ma kiderült, hogy az általunk ellátott településen van két tünetmentes koronapozitív. Mindegy, kibékültünk, hiszen szeretjük egymást, de valójában a járvány legnagyobb vesztesei az egészségügyi dolgozók családjai.
...
Hát ezt nem hiszem el. Bent a kollégák elmesélése alapján, folytatódott az őrület. Miért nem tudunk név alapján keresni? Miért csak egy ember lehet bent? Miért nincs ez vagy az? Miért csak egyhavi gyógyszert lehet vinni? Mikor lesz szájmaszk? Mikor lesz kézfertőtlenítő? Mindenki kivan. Próbálok egy kis lelket önteni a csapatba, de nem megy. A kisegítőm ma felmondott, mert fél attól, hogy elkapja a vírus. Nem mondhatom neki, hogy nem reális a félelme. Mi is félünk. Ráadásul engem nyomaszt, hogy ha elkapjuk, akkor a gárdonyi bezárt patika sorsára jutunk. Nem, nem a forgalom miatt aggódok. Ha az érdekelne, már lehúztam volna a rólót és itthon ülnék. Az érdekel, hogy ha be kell zárni, akkor a tartozásokat hogyan adom ki, az Önkormányzatnak ki készíti össze a gyógyszert, meg úgy egyáltalán ki fogja ellátni a település lakosságát? Egyedül vagyunk a faluban. A lakosság meg mintha nem értené, hogy miért kell otthon maradni.
...
Szerencsére mostanában már 16 óra felé elfogynak. Ma elő tudtam készíteni a távozó kollégák papírjait, fel tudtam tenni álláshirdetést, meg kicsit tudtam intézni is dolgokat. Kicsit úgy érzem, hogy kapok levegőt. Holnap egésznapozok, muszáj a kolléganőnek is biztosítani egy nap pihenőt. Jövő héttől megint nem tudom mikor lesz ilyen lehetőség.
...
Szerencsére ma tudtam itthon kicsit vidámabban érkezni. Nagyon hiányzik már egy kis felszabadult itthonlét. Azért nap mint nap a többszáz beteg találkozás elég magas rizikót hordoz. Van kockázat, egyben bízom, hogy az egyetem első éveiben megtanult steril munkához szükséges mechanizmusokat jól tartom. Próbálom a kollégáknak is mutatni, figyelmeztetni, hogy miként kell csinálni. Külön a fertőző terültetek, külön a tiszta területek, nem eszünk beöltözve, nem nyúlkálunk archoz, szájhoz, ... Van akinek jobban megy, van akinek nem. Nem egyszerű. A betérőknél meg nagyon kevés a rendesen hordott szájmaszk. A legtöbből az orruk kifigyel, de akinek jelzem, olyan aranyosan próbálkozik, és tényleg. Jól eső érzés, hogy úgy érzem, segítségnek fogják fel.
...
Továbbra is azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy néhány abnormális viselkedésű páciens jobban megterheli az embert. Valószínűleg a fáradtság miatt, de valahogy azok sokkal jobban megmaradnak. Mert ha visszagondolok, a normálisabbak többen vannak.
