Az elmúlt napokban nagyon sokat gondolkodtam, hogy 2020 zárásaként milyennek értékeljem ezt az évet. Mit mondhatok el 2020-ról? Mi marad meg belÅ‘le emlékként? Egyvalami volt örök ebben az évben a változás, a folyamatos kihÃvások, melyek az egyén és a társadalom alkalmazkodó képességét is próbára tették.
Szörnyű év lenne? Jó év lenne? Nem gondolom egyiket sem. Az élet nem fekete és fehér, hanem a legtöbb esetben szürke. Vagyis, mind a két kérdésre lehet igennel felelni egyaránt, hiszen volt benne értékelhető történés bőségesen. Ez volt a leginkább fárasztó benne.
Viszont összességében, hogy erre a két kérdésre milyen válasz születik az meghatározza azt is, hogy milyen lelkiállapotban ér minket egy új év hajnala, milyen várakozásokkal, milyen energiákkal kezdünk neki az új évnek.
Márpedig úgy gondolom, hogy a 2021 sem lesz egy könnyű év. Nem tudom, hogy lesz-e olyan mozgalmas, mint a 2020 volt, de biztos, hogy nem lesz egyszerű, hiszen attól, hogy már január 1-ét Ãrunk a SARS-CoV-2 járvány még nem zárul le. Attól, hogy a svájci sajt modellbe egy újabb sajtszelet kerül be az oltással, még nem biztos, hogy bármelyik korlátozás kikerülne a védelmi intézkedések közül. Úgy gondolom, hogy ha Å‘szintén tekint az ember elÅ‘re, akkor összegzi a 2020-at, és felkészül a 2021-re, hogy tanuljunk az elmúlt egy évbÅ‘l.
Éppen ezért, én azt javaslom mindenkinek, keresse meg, hogy melyek voltak azok a pillanatok 2020-ban, melyek végkicsengése pozitÃv, melyekbÅ‘l tanultunk valamit.
Az én 2020-am
2020 januárjában megálmodtam a receptkivaltas.hu-t melyet azóta is folyamatosan látogat a lakosság, és használják a kollégák a tájékoztatáshoz.
Márciustól egyre többet tudtam a gyermekeimmel együtt lenni.
Kaptam idén két elismerést is, melyek hordozzák a felelősségét is, hogy a kommunikációm hitelességét meg kell tartani.
Három olyan grafikám is volt idén, amire büszke voltam:
Megszoktam a szájmaszkban végzett munkát, és találkozásokat.
Megtanultam elfogadni a járvány okozta változást.
Megtanultam kezelni azt, hogy emiatt sokszor hetente kellett munkarendet módosÃtanom, vagy az elképzeléseimet újraterveznem.
Szerencsésnek gondolom magam. Idén ugyanis nem volt a közeli családban olyan haláleset vagy komoly betegség, melynek terhe a vállamat nyomná.
Szerencsésnek gondolom magam, mert olyan hivatásom van, melyet a járvány alatt is végezhettem, és nem kellett újraterveznem, átképeznem magam. Persze sokat tanultam szervezés szempontjából, hogy miként lehet a kollégáknak egy biztonságot nyújtó háttért adni.
Szerencsésnek gondolom magam, mert azokkal az emberekkel élek együtt, akiket szeretek.
Távozzon 2020, és jöjjön egy kicsit kevesebb változást hozó 2021, de ha mégsem Ãgy lesz, akkor ahhoz is alkalmazkodunk, hiszen az ember mindig is jól tudott alkalmazkodni! Ezt nem szabad sosem elfelejteni, feladni.