2020.03.15. (egy vázlatként elmentett nap)
Vasárnap. Ez legtöbbször a családé. Bevallom most nem egészen Ãgy alakult. Talán mostanra kezdett a gondolati világom annyira tisztulni, hogy a hét eseményeit kicsit magam mögött tudhatom. De azért félelem van bennem. Kezd beigazolódni... a nagyker most küldött SMS-t, e-mailt, hogy milyen feltételekkel tud holnap szállÃtani.
Emlékszem, amikor az olaszoknál kitört a járvány, olvastam egy posztot arról, hogy milyen a lezárt tartományban a hétköznap, emlékszem arra a gondolatra, hogy minden más lett. Naponta változnak a körülmények. Hát most is Ãgy van.
Közben persze nyomaszt az, hogy olyan nyuszikának érzi magát az ember. Tegnap megkapták a gyógyszerészek, hogy miért kerül ennyibe a szájmaszk, és hogy mennyit nyerünk rajta. Ha meg nem rendelünk valamit, akkor miért nincs.
Szerencsére van másik oldal is, mert látom egyre többen kezdik felfogni a "maradj otthon" tanács lényegét.
A gyerekek közül az iskolások kezdik érteni, hogy mi a helyzet. De a kicsik nem tudják mi van. Miért feszült a papa. Miért veszekedik a rosszalkodásért. Nagyon nehéz. Nem tudom, hogy milyen lesz a jövÅ‘ hét, a holnap. Most már tényleg félek. Nem a koronavÃrustól, hanem attól, hogy a következÅ‘ lépéshez is lesz-e erÅ‘m alkalmazkodni. Egyre inkább érzem azt, hogy a világ kezd felborulni körülöttem. BÃzok a szakmai vezetÅ‘kben, hogy jó döntéseket hoznak. BÃzom, hogy elég embernek lesz annyi józan esze, hogy otthon maradjon. Remélem a piros-fehér-zöld nem fog (f)elfordulni, és nem lesz Magyarország olyan, mint Olaszország. De ez nagyon múlik mindenkin.
Jó éjt mindenkinek! Próbálok én is pihenni.
...
Hát végül kikaptam egy barátomtól, hogy nem lehetek ennyire negatÃv. Szóval ezért is nem tettem ki végül aznap ezt a posztot. Annyira hálás vagyok neki, hogy lelket öntött belém. Meg ötletet adott a túlélésre.
Nagyon fontos, most ezt megtanulni, hogy egymásban tartanunk kell a lelket!
2020.03.16. (03.18.-i visszaemlékezés)
Minden ott folytatódik, ahol abba maradt, de csak részben. EldÅ‘lt, hogy a járvány idejére felveszek egy kisegÃtÅ‘t, hogy a háttérmunkában segÃtsen. Pont pénteken jelentkezett nálam valaki ilyen pozÃcióra majd meglátjuk. Nagy segÃtség tud ez lenni.
...
A lányoknak már megint el kellett mondani, hogy minden más. Nem lehet ugyanúgy gondolkodni, mint elÅ‘tte, mert a sor bizony sose fog elfogyni. Muszáj szervezni, irányÃtani a munkát, mert különben belebolondul az ember.
...
Egyébként eseménytelenül telt a nap, leszámÃtva az egy rendbontót, aki miatt a helyi körzeti megbÃzottat is értesÃtenem kellett. De mondjuk róla tudtuk, hogy ilyen, csak most megint elgurult a gyógyszere. De legalább, amikor visszajött már kicsit visszafogottabb volt.
...
Nem tudom, hogy mi lesz, de egyenlÅ‘re legalább több nagyker is visszaigazolt árut, Ãgy minden lesz. Ja, és minden el lett pakolva végül és nem dobozokból kell keresgetni az árut.
2020.03.17. (03.18.-i visszaemlékezés)
Ma reggel megint csökkentett a fÅ‘beszállÃtóm a rendelhetÅ‘ dobozszámokon. De sebaj, mert a többi nagykertÅ‘l megjön. DélelÅ‘tt még kicsit egyéb munkákat is csinálok, mielÅ‘tt megyek dolgozni. De annyira szalad az idÅ‘...
...
Hát amit reggel elterveztem, nagyon nem jött be. Délután a két kiegészÃtÅ‘ nagyker sem hozta meg a hétfÅ‘n visszaigazolt árut. Nem tudom mi lehet, a rendelést meg nem igazolták vissza. Ez Ãgy gáz. Ráadásul valamit ki kell találni a tartozásokkal, hogy aki visszajön, ne kelljen megint olyan hosszan sorbaállnia.
....
Kitaláltuk. Az lesz, hogy aki csak tartozásért jön, az meghatározott idÅ‘ben megkapja külön bejáraton a háttérmunka keretében. Végre már kicsit könnyebb, hogy az áruátvételt és elpakolást más intézi. Egész ügyes, ahhoz képest, hogy patikai gyakorlata nincs. Egyre könnyebb. Azon gondolkodom, viszont a nem szűnÅ‘ embertömeg kapcsán, hogy a kollégáknak szabad pihenést rendelek el arra az órára, vagy legalább fél órára, ami eddig háttérmunkára volt biztosÃtva. Muszáj lesz.
....
Megkeresett az önkormányzat és a családsegÃtÅ‘ is, hogy miként tudják az idÅ‘seknek kivinni a gyógyszert. No egy újabb szervezési kihÃvás, mert ha több ember gyógyszerét viszi el, akkor az nagyon lefoglal egy embert. Muszáj elÅ‘re dolgozni vele. KolléganÅ‘ megint nem tudott idÅ‘ben hazamenni. Azért nagyon becsülöm a kollégák elhivatottságát és erejét.
...
Hogy fogunk bezárni. Lassan 19 óra, és még mindig van sor.
...
KolléganÅ‘ határozottan behúzta a kaput, hogy itt a vége. Igaza van. Egyszerűen nem fogynak el. Még az utolsó beugrót, mondom, hagyja, intézem. Ma is 20 után megyek el, de muszáj a rendelést elÅ‘készÃteni, Ãgy hogy csak a fÅ‘beszállÃtóm maradt.
Ma csak egy emlÃtésre méltó beteg volt, felhúztam magam az önzÅ‘ségén. Házaspár: nekik kell (nem szeretnének, hanem kell) szájmaszk. Mondom 10 db maximum. De Å‘k ketten vannak. Mondom 10. Erre a pasi átugrik a kolléganÅ‘höz, aki épp szabadul, hogy akkor majd Å‘ kér. Persze azt hozzá kell tenni, hogy szájmaszk rajta, de lehúzva a nyakába, szóval maximálisan "jól" használva. NÅ‘ közli, hogy nem hiszi el, hogy be jön ide, és nem kapja meg, amit venni akar. Mondom van másik patika is.
Ne legyünk már önzőek!
2020.03.18.
Reggel egy órám ment el azzal, hogy kisakkozzam, mit rendeljek. 1700 doboznyi megrendelés vs 200 doboznyi keret. Majd délutánra megint lesz 450 doboznyi... Csakhogy közben az eladott mennyiség több. FelhÃvtam a két nagykert, aki még nem szállÃtott, hogy mi van a gyógyszerrel, a héten megjön. Tartozást már 2-3 napra veszünk be.
...
Nem hiszem el, hogy most sem fogynak. Folyamatosan megy két kassza, és áll kint a sor. Persze mindig van, ami megakasztja a pörgést. Vagy egyszerre 4-5 TAJ-ra történÅ‘ receptkiváltás, vagy TAJ szám kell? De hát a nevet tudom. És akkor ha visszajövök, megint sorba kell állnom? Illetve sokszor megy a keresgélés. Az elmúlt napok hajtásának jönnek ki a hátulütÅ‘i. Muszáj rendet rakatnom, mert Ãgy akadozni fogunk, de annyi a tartozás, hogy már sokszor nehéz átlátni. De talán most a rendelés, hogy már a tartozásokra fókuszál jobb lesz.
...
Folyamatosan csörög a telefon. Értem én, hogy az orvos azt mondta, hogy feltölti a receptjeit, és azt is, hogy elÅ‘tte tudni akarja, hogy felkerült-e már, de ez egy embert teljesen leköt, hogy azt ellenÅ‘rizgetjük, hogy mi került fel és mi nem. Annyiszor elmondtam elÅ‘tte, hogy Ãœgyfélkapu regisztráció, majd Ãœgyfélportál, és mi nem is kellenénk hozzá. Ma volt úgy, hogy megpróbáltam félretenni a telefont, de idegesÃtÅ‘en pittyegett, Ãgy ez sem volt jó ötlet... KibÃrjuk.
...
Megjött már? Nem. Nem tudom, mikor jön meg. Azért kértünk telefonszámot, hogy szólunk, amikor itt van. - Komolyan, ezt annyiszor a szájukba rágjuk. Jó persze, nem figyelnek. Ma is mondanám el, hogy miként lesz a tartozás intézés, szavamba vág. Mondom neki: Befejezhetem? Meglepődött. Talán egy kicsit több figyelmet fogunk kapni ezek után...
...
Megjöttek az elsÅ‘ megrendelések az Önkormányzattól. Persze velük egyeztetve, hogy 2-3 nap, mÃg megvan minden, és csak akkor szólunk, de a "megbÃzók": mikor hozzák már, mert elfogyott. Sebaj, megoldottuk, hogy a sürgÅ‘s gyógyszerek meglegyenek. De ennyire nem gondolkodnak elÅ‘re?
...
Már lassan annyi a tartozás, hogy elkezdtünk helyettesÃteni. Csak remélni tudom, hogy holnap annyit meg tudok rendelni, amivel a tartozásokat ki tudom szolgálni. De lassan már a puffer is kimerül. Mondtam is a nagyker képviselÅ‘jének, hogy szÃvesen megyek segÃtek, csak hadd rendeljek többet. De tényleg. Nem büdös a munka, ha ezzel tudok segÃteni, akkor haladjunk. KitérÅ‘ választ kaptam csak. Közben jött tipp, hogy melyik nagyker merülhet még fel. Holnap hÃvom Å‘ket is, hátha OTC-t legalább tudnék kvótán kÃvül visszatölteni. Mert ma már a vitaminokat beáldoztam a krónikusan szedett gyógyszerek javára. ...
18 óra, ideje hazaindulni. Ja, hogy 10 órányi volt a munka? A napokban többször volt túlmunka. Másképp nem lehet bÃrni, de a társaság lelkileg is jól bÃrja, és ez a lényeg. Nem szabad összezuhanni. Talán ma már kicsit kezdett alábbhagyni a roham. Meglátjuk, de nem akarom elkiabálni.
...
Arra ébredtem, hogy egy kolléganÅ‘ hÃv. Nem bentrÅ‘l. Tanács kellett. Ekkor döbbentem rá, hogy csak úgy beájultam az ágyba. Sebaj, legalább aludtam pár órát. Irány tanácsot adni, naplót Ãrni, vagy egyáltalán élni. Ma kérdezték, hogy a gyerekek hogy vannak? Hát mondom én nem sokat találkozok velük. Tényleg, hogy milyen csendesek, feleségem érdeme. Háttérország nélkül nem menne.
...
Most már muszáj lefeküdni. Minden kész, és holnap is valószÃnűleg ébredek magamtól. De legalább a naplóm is utolérte magát. Jó éjt!
Folyt. köv. természetesen.
