Hát rég jutottam ide. Sajnos.
Az elmúlt napok rettentő eseménydúsak voltak. Bevallom nem is hittem volna, hogy ennyire kevés alvás mellett ennyire sokat tud az ember megtenni. Félek, meglesz ennek a böltje. Próbálok majd a hétvégén pihenni, de holnap még 12-ig szolgálatban vagyok.
Az elmúlt napokban mi történt?
Március 11-én kihirdetésre került a veszélyhelyzet. Már vártuk, nem csak a levegőben volt benne, tudtuk. A járvány Észak-Olaszországi kitörése már mutatta, hogy itt is gondok lesznek. Túl frekventált hely, és sajnos az önkéntes karantén, meg, hogy tartsunk távolságot valahogy nem volt benne az emberekben. Aztán, amikor az olaszoktól riasztó adatok érkeztek, mindenki kezdett pánikolni, menekülni. Nem kellett volna. Úgy érzem sokan nem vették komolyan a járványt. De ez még most is így van.
Március 12-én minden gyógyszertárban bevezetésre került, hogy csak annyian lehetnek bent a betegtérben, akik kiszolgálásban is részesülnek. Bevallom gyógyszerészként nagyon üdvözöltem a döntést. Mert a veszélyhelyzet kihirdetése óta nagyon megnőtt a forgalmunk. Így folyamatosan tömötten álltak, és viszonylag kicsi a betegterünk. Nyitott ajtóval próbáltuk kompnezálni, de bevallom én ma már érzem, hogy sikerült megfázni. És itt jön a lényeg. Ha én megfázok, hány embernek megy tovább a kórokozóm. Holnap szájmaszkban expediálás jön, hogy ne szórjam tovább...
Érdekes volt, és nagyon jól esett a lakosság részéről a betegtérben tartózkodás korlátozásának fogadtatása. Mindenki megértő volt. Talán egy értetlen páciensünk volt. Ez nagyon fontos. Aztán kicsit csalódtam, mert volt bent egy hipermarketben dolgozó ismerős, hát amit ő mesélt... Emberek, fogjuk már fel, hogy tömegben bármilyen kórokozó jobban szóródik! Egyébként a mozik korlátozás, majd utána a kiskapu megtalálása is erre hajaz. Értem én, hogy nekik kiesés, de akkor kicsit arról, hogy ezek a lépések miért is fontosak.
Maga a koronavírus fertőzés a lappangási idő alatt is tud fertőzni. Itt van a lényeg. Aztán majd egy hét után fog jönni a meglepetés, hogy milyen sok beteg lesz. Az olaszoknál is az jelentette a gondot, hogy egyszerre hirtelen nagyon sok beteg lett. Ok, nem mindenkinél jár súlyos tünettekkel, de nem mindegy, hogy ez hány fő összesen. A járványügyi intézkedéseknek ez a miértje. Ha sikerül a terjedést megfogni, lassítani, akkor a súlyos esetekre marad kapacitása az egészségügynek. Ha nem, akkor a rendszer túlterhelődhet, és akkor jön a szelekció, hogy kivel van értelme foglalkozni. Ezt kell elkerülni.
Ehhez pedig egy valami kell: önuralom. Mert nem olyan egyszerű az eddigi megszokásainkon változtatni. Nem kell 3 hónapra mindent előre megvenni, azért nem olyan nagy itthon a népsűrűség, hogy kicsit ésszel élve ne lehetne csökkenteni a terjedést. Bizony a felvásárlási láz a legjobb terjesztő most...
A másik vetülete, hogy az elmúlt napokban a gyógyszertári ellátás, ami fokozott terhelést kapott. Az elmúlt két napban a nyitvatartás alatt folyamatosan zajlott két páciens ellátása. Ez a szokásos forgalomnál jóval több. Próbálunk hozzá alkalmazkodni, de annyira megnőtt a kereslet, hogy nem lehet az utánpótlásról gondoskodni. Márpedig, ha nincs beszerzés, nem lesz mit eladni. Így a felvásárlás maga, ami egy riasztó helyzetet produkál. Ja és a legszebb, hogy kézfertőtlenítő keresése, illetve C és D-vitamin igénylése a top. Mind a kettő egy meddő próbálkozás, de erről már majd holnap írok részletesen, mert holnap új nap, újabb 4 órányi szolgálat következik. Muszáj pihenni is, legalább pár órát.
