Hát mondhatni az új gyermekünk nagy változást hozott az életemben. Komolyan elgondolkodtam az elmúlt napokban azon, hogy nÅ‘k hogyan bÃrják ezt. Programról programra, türelemmmel meghallgatva, hogy kivel, mi volt... Eddig is felnéztem nejemre, de ezek után? Le a kalappal elÅ‘tte.
Persze Ãgy a szakmai munka háttérbe kerül, és kevesebb idÅ‘ jut rá. De valahol ez szerintem természetes.
Miután a múlt héten megkezdtem az apasági szabadságot, Ãgy a gyógyszerészi munkák az online segÃtségnyújtásra korlátozódtak, illetve elég sok olyan feladat van, melyeket most legalább van (vagy inkább remélem lesz) idÅ‘m befejezni. Nem egyszerű ugyanis ilyenkor rávenni magamat arra, hogy amikor szabadidÅ‘m van, akkor dolgozzak is bármit. De kell.
Aztán persze ott van az, hogy a gyógyszerészek köréből csak érkeznek az inputok. Van persze külön Facebook-csoport is. Mondhatnám, hogy a gyógyszerészek és szakasszisztensek ott ventillálják ki magukból a mindennapi gőzt, keserűséget, örömöt, az érzéseiket, meglátásaikat.
De valahogy mostanában más lett. Egyre több a panasz és a csalódottság. Sajnos igen, nem vagyunk mostanában "elkényeztetve". A nagy digitalizáció gyökeresen megváltoztatta a munkánkat, gondolok itt az eReceptre, vagy épp a HUMVO-ra, ehhez csak csatolódik, hogy a GDPR miatt egyre nagyobb figyelem irányul az egészségügyi adatokra, és bizony a jogalkotó, helyesen védve azt egy csomó korlátot épÃt be. Viszont valahogy mintha a magyar ember ösztönösen a kiskapukat keresné. Ezt nem értem miért.
Ott van az eRecept. Nem az fogott meg benne senkit, hogy hát most már majd nem hagyom el a receptet, vagy nem egy hiányzó aláÃrás, pecsét miatt nem kapom meg, hanem hogy már nem is kell majd orvosohoz járni. Ezt valahogy nem tudom felfogni. Kicsit olyan, mint amikor elkezd valaki bármilyen kütyüt egy YouTube videó alapján kezelni. Lediktálja az asszisztensnek, hogy mi kell, majd a térbÅ‘l kiváltja a recepteket. Hogy orvos nem is látta? Nem baj, hát Å‘ ért hozzá. Persze csak az elsÅ‘ nagy problémáig.
Vagy ott van a HUMVO, vagyis az egyedi dobozazonosÃtás. Ennek a lényege, hogy minden doboz teljesen egyedi azonosÃtót kap, Ãgy nem kerülhet a rendszerbe kÃvülrÅ‘l hamisÃtott gyógyszer. Az már másik kérdés, hogy miért csak a vénykötelesk kerültek be ide. Kicsit olyan ez, mint amikor a pénzhamisÃtó azért hamisÃt 1000 fortinos cÃmleteket, mert azzal nehezebb lebukni. Sebaj. Amúgy van egy jó oldala is, mert Ãgy kiadásnál minden dobozt egyesével még egyszer ellenÅ‘rzünk, sokkal kisebb a tévesztés esélye. Ha meg meg is szokja az ember, már a munkát se lassÃtja le.
Aztán a GDPR, meg úgy egyébként a személyes adat védelme... Ez a másik nagy siránalma a gyógyszerészeknek, hogy miért kell egyesével beazonosÃtani a beteget, ha nem hogy felÃrási igazolást vagy hagyományos receptet. De nem könnyÃti meg ezt nekünk a beteg sem, mikor odavágja, hogy lakcÃmkártya, születési anyakönyvi kivonat nem kell? Mintha mi szórakoznánk velük. Erre persze a politika is ráerÅ‘sÃt, mert kormányzati oldalról nincs kommunikáció, ellenzéki oldalról meg hergelés van. A héten is nagy hÃr volt, hogy egy politikus nem kapta meg a gyógyszert a lánya irataira. Azért eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én nejem jogosÃtványával vezetnék autót, vagy úgy fejbÅ‘l diktálnám be az adataimat bárhol. Miért? Miért a gyógyszerészekre haragszanak? RendÅ‘rre, banki ügyintézÅ‘re miért nem? Egyszerű, mert megszokták.
Megszokta a magyar ember azt, hogy gyógyszert bármikor, bárhol kaphat. Ãœgyeletet kicsengetik hajnal kettÅ‘kor szúnyogriasztóért vagy dermokozmetikumért. Igen, találkozni ilyen példákkal. Lassan itthon is elterjed a non-stop gyógyszertár. Csak azt kérdezem, mi értelme? Ki fogja termelni a kolléga éjszakás munkabérét? Vagy egyáltalán lesz elég kolléga a nyitvatartás biztosÃtásához?
Erre persze jön a gyógyszerautomata lobbi, hogy majd Å‘k megoldják. Ok. Még egy lehetÅ‘ség azt bizonyÃtani, hogy nem is kell ember a gépezetbe. A nép már úgyis tudja, hogy mire mit vegyen be. Ha meg nem, majd megnézi a reklámot. Meg egyébként is, ha nincs gyógyszerész, többet tud fogyasztani. Mert bizony ma a receptnélküli gyógyszerkiváltások jelentÅ‘s hányada felesleges, mert vagy párhuzamosan kezelnek több szerrel ugyanazt a tünetet, vagy csak az orvoshoz fordulást halogatják vele, vagy valójában nem is az a baj.
Aztán persze amikor gond van, akkor meg a túlterhelt ellátórendszer okoz gondot.
No. De elég. Befejeztem, kiventilláltam magamból a problémákat, mert az idei év is elég dolgonak nézki, fÅ‘leg ha csak Ãgy az elsÅ‘ havi történéseket nézem. Csak aztán bÃrjam szusszal. De majd azon leszek.
