Mondhatni a szokásos napunk volt. Egész könnyed szombati munkarenddel zártuk az évet, mert bár sokan voltak, de mind csak 10 körül ébredtek. Addig legalább lazábban lehetett dolgozni.
És igazándiból most nem is volt csak pár eset, amikor meg kellett volna oldani, hogy nincs felÃrva vényköteles gyógyszer.
Ami miatt viszont úgy gondoltam, hogy a mai nap sem marad el a napi beszámoló, hogy megemlékezzek arról az esetről, hogy milyen is a lelki terror.
Biztosan mindenkinek ismert az, hogy bevezetésre került az elektronikus recept. Sajnos a jogszabályi környezet nem volt teljesen úgy rendezve, ahogy a magyar valóságnak megfelel. Miért is? Mert a térbe felÃrt elektronikus recept"számlákból" mindenki csak a sajátjához fér hozzá. Ennek számos oka van. Viszont az idei második félévben az orvosok úgy döntöttek, hogy bár kötelezi Å‘ket a jogszabály, nem adnak ki felÃrási igazolást. Most abba nem mennék bele, hogy ezt azért teszik, mert nem is találkoztak a beteggel, vagy mert nem akartak új receptköteget rendelni... Jó kérdés. Viszont ez azt eredményezte, hogy magyar módi:
"Add mán ide a személyidet, meg a TAJ kártyádat és elhozom a gyógyszered." Aztán a patikában kopp, mert nem lehet Ãgy kiadni. (Csekély 3 éves szabadságvesztéssel büntethetÅ‘, hiszen jogosulatlanul fértünk hozzá személyes adatokhoz, ráadásul kifejezetten érzékeny személyes adatokról van szó.) Persze ilyenkor mindig mi vagyunk a hibásak. Gyakran csak annyit vágnak a fejünkhöz: "Maga miatt fog meghalni xy." Köszi. Sem a jogalkotó, sem az orvos nem tehet róla, persze. Nagyjából ez olyan, mint amikor 30-as korlátozásnál valaki 30-cal megy, és mindenki dudál rá... Hát nem jó érzés, mondhatom.
Ez mondjuk egy bevált szófordulat, mert eddig is találkoztunk vele, de mikor a vényköteles gyógyszerek vény nélküli megvásárlása került elutasÃtásra.
Könyörgöm, miért mi tehetünk más slendriánságáról?
Sebaj jövÅ‘re elindul a meghatalmazás rendszere... Lesz itt még káosz. Nálunk már lassan egy hónapja mondogatom a varázsjelszót: ügyfélkapu. Mert azzal lehet az eeszt.gov.hu-n belépve meghatalmazást osztani. Hogy mi hogyan kell, hogy intézzük? Na arról még csak kósza pletykák vannak, mert a rendszergazdától értesÃtést, gyakorlati útmutatót nem kaptunk. Nekem szerencsém van, mert pár olyan megbeszélésen jelen lehettem, ahol már az elveket hallottam. De és a többi gyógyszerész? És a lakosság? Sebaj.
Szóval lehet, hogy gonoszak vagyunk, mert nem vagyunk hajlandóak 30-nál többel menni, de szeretjük a szakmánkat, és nem egy ilyen miatt szeretnénk felhagyni vele. Hogy van olyan kolléga aki enged a lelki terrornak? Mindig is lesz olyan, aki nem fogja betartani a jogszabályokat. Sajnos ez nem jogosÃt fel arra senkit, hogy Å‘ is Ãgy tegyen.
Azt pedig csak mellékesen jegyzem meg, hogy más személyiét felhasználni hivatalos irattal való visszaélésnek nevezik, más aláÃrását odahamisÃtani, pedig csalásnak. De most ezektÅ‘l eltekintünk.
A felelősség ugyanis nem átvehető, az egy az egyben az expediálót terheli.
Szóval remélem a jövÅ‘ évben ezek a vadhajtások csökkennek és egyre együttműködÅ‘bb páciensek gyógyulását tudjuk segÃteni. (Ja és remélhetÅ‘leg az értelmezÅ‘ olvasás is egyre elterjedtebb lesz.)
B.Ú.É.K.!
