Hát tudtam, hogy ez a nap kemény lesz. És nem csak a reggeli ébredés miatt (Ecce Homo poszt), hanem mert ma többen is szabadságon voltak közülünk, Ãgy 11 óráig ketten, majd utána 14 órától megint ketten voltunk. Egy gyógyszerész, egy szakasszisztens, meg délután is egy szakasszisztens... és a páciensek (jó sokan) és az egyéb feladatok.
Azért összességében sikeres napom volt. Úgy érzem, hogy jót tesz a blog Ãrás, és sokkal türelmesebb tudok lenni a tára túloldalán állókkal, még ha épp a nátha miatt elcsuklik a hangom - de jó is volna csak úgy krákogni néha egyet...
De azért voltak izzasztó pillanatok.
10 óra felé a nagyker SMS-ben jelezte, hogy ma csak egy órával hamarabb leadott rendeléseket tudja fogadni. Na ja. Ez 10:30-ra hozta elÅ‘re a rendelési idÅ‘t, a délutános meg azért jön 11-re, hogy a rendelés miatt ne kelljen várakozni. Sebaj. Szerencsére a várakozók nagyon toleránsak voltak - kÃvülrÅ‘l legalábbis. Aztán, hogy belülrÅ‘l mit gondoltak... Megoldottuk.
Aztán vércukormérÅ‘ használatot mutattam meg a tanácsadó helyiségben, már persze úgy, hogy hárman voltunk. De ebbÅ‘l egyik kolléganÅ‘ ebédelni kezdett. Hát mondtam volna, hogy ne egyen?! Megoldjuk. Megmutattam, majd otthagyva szegényt rohantam ki, hogy a felgyűlt tömeget kezeljem. Sebaj, ahogy jött vissza az ebédbÅ‘l kapott egy kupac receptet, amit szegény vércukormérÅ‘s páciensnek Ãgértem, hogy mindjárt kiadom.
Ahogy lefogytak, folytattam ámokfutásomat a laborban, hiszen volt több magisztrális recept is, amit készÃteni kellett. Tudtam, hogy a szemcseppért jönnek be leghamarabb, Ãgy már reggel bekészÃtettem a manipulátort, hogy a másfél órás Germicid lámpa csÃraszegénnyé tegye a belsejét. Az más tészta, hogy sikerült 4 órán át fertÅ‘tlenÃteni, mert nem jutottam be hamarabb... Közben megjött a hozzátartozó a szemcseppért. KolléganÅ‘ keresi, mondom csak szét kell mérnem, egy pillanat. Ja és azt már majdnem ki is felejtettem, hogy közben berobogott egy anyuka, akinek a gyereke még sosem szedett tablettás gyógyszert, most mi legyen. Hát mondom antibiotikumból a szirup se jobb (mármint Ãzre) anyuka is egyetértett, Ãgy vitt mellé Gloup zselét, hogy hátha beveszi azzal, de nem sikerült. Egybe kiköpte a gyerek. Na akkor viszont hogyan lesz szirupja? Telefon, gyerekorvos egyeztetés, aztán megoldottuk, hogy legyen recept, anyuka megkapta a szirupot. Fenébe, nem kértem meg, hogy szóljon vissza, hogy Ãgy sikerült-e... De ez volt a csúcspont az egész napban.
Viszont nem panaszkodom, mert a szakasszisztens tanuló beugrott valamiért, le is csaptam rá, hogy ugye délután jössz? Igen! ráért, Ãgy már legalább az áruátvétel és elpakolás gondja levéve a vállunkról.
14 órakor sikerült ebédelni is. Ez szinte egész baráti. Szóval tele a nap pozitÃvumokkal.
Délutánra csendesedett a roham, estére pedig egészen kihalt lett a betegtér, Ãgy már az online kérdésekkel is tudtam foglalkozni. Aztán csak volt egy eset még, szegény kislányt visszaküldték, hogy a felfázásos gyógyszerre a háziorvos asszisztense azt mondta, hogy nem kell. Ilyenkor haragszok magamra, mert néha olyan hülyeségeket tudok mondani, mint hogy a beteg döntse el, hogy orvoshoz megy, vagy minket kérdez... Kész blama. Helyesen ez úgy kellett volna történnie, hogy nem a távozta után, hanem még akkor felhÃvom az asszisztenst és átbeszéljük. Kiderült, hogy az nem is úgy volt, és az esetében valóban nem is kellett a gyógyszer, mert nem felfázása volt. Komolyan mondom, néha nem tudok gyorsan jól fogalmazni. Jobb szeretem az Ãrottat, mert ott lehet korrigálni.
Délután volt az is, hogy realizáltam, hogy a fÅ‘beszállÃtónk legtöbb elutasÃtó válasszal visszatérÅ‘ készletlekérdezése fals, mert valójában tudja küldeni. Bár ez jó hÃr is, mert Ãgy minden meglesz holnapra. Remélem.
Aztán volt egy kis marketingem a mogyoródi csoportban, és rájöttem, hogy pont csak a helyi médiában beszélek nagyon keveset arról, hogy a gyógyszertárunk mit tesz a nagyközségért. Én tudom, sÅ‘t sokan tudják, de valahogy ha nincs megjelenÃtve a sok hiánycikk, meg e-recept körüli és miatti mizéria miatt ezek a feledés homályába tudnak veszni.
Úgyhogy most már itthon ülök, próbálok nyelni - mert fáj - de úgy gondolom, hogy a mai nap elég sok tapasztalatot és történést szolgált.
