Mai nap egy átlagos napnak indult. Tegnap is szombati nyitvatartás szerint voltunk, és olyan lightos volt, hogy már abba a hitbe ringattam magam, hogy ma is egy csomó minden mást is el tudok intézni.
Tudtam, hogy a FB-csoportba van egy kérdés még éjfélről, gondoltam az is belefér.
Hát nem Ãgy történt.
Ma valahogy annyira hozta a szombat a szombati hajtást. Mindig azt szoktam mondani a lányoknak, hogy a szombati napon sokkal ne foglalkozzanak semmivel, csak túl kell élni. Ilyenkor két emberes a műszak, szóval magi lehetőleg nincs, áruból, meg ami megmarad, az legalább a hétfő reggel nem érkező áru hiányát pótolja.
Múltkor kiszámoltam, hogy egy átlagos szombaton átlag 4 perc jut egy páciensre, azzal együtt, hogy köszön, kér, kap és fizet. És persze ezt csak rontja, hogy azért legtöbbször nem egymást váltják, hanem úgymond rohamokban jönnek.
Aztán persze ezeket lehet fokozni.
Mai extrám volt, hogy szegény betegem: sugárkezelés utáni fájdalomra kapott kúpot és elfogyott neki. Azt tudta még, hogy receptköteles. Ok, de milyent? Hát valami suppositorium... Remek. Az a kúp, csak latinul. TAJ szám? Ok, de nincs az elÅ‘zményekben, mert nem nálunk váltotta ki. Sebaj, akkor mit lehet csinálni? Van neki kapszulása is, csak nem elég erÅ‘s. Szuper! Akkor kombinálunk (paracetamol és tramadol kombinációja létezik). Délben kértem, hogy szóljon vissza, hogy a vény nélküli kiegészÃtéssel mit segÃtettünk. Hát megnyugtatnom sikerült. Nagyon szorÃtok, hogy legalább annyira ne fájjon neki, hogy pihenni tudjon.
Másik extra, bár mostanában már egyre gyakoribb: hiánycikk... Majd januárra Ãgérik. A legjobban ilyenkor azt a kérdést szeretem, hogy és "akkor nem lehet rendelni?" Mondom, de lehet, csak nem kapjuk. És másutt? ... Ilyenkor szoktak eszembe jutni azok a hálás tekintetek, akik nálunk még megkapják a gyógyszert.
Aztán persze egy kis IR gyorstalpaló, majd még zárásként lázcsillapÃtási kisokos, persze a legfrissebb protokoll alapján - szóval a gyereket nem kell jéggé hűteni...
Zárás, el sem hiszem, főleg, hogy a reggeli kávéhoz úgy 11 felé jutottunk oda. Sebaj, akkor is jó volt.
Indulás haza. Itthon persze kiderül, hogy elfelejtettem, hogy délután szÃnház, Ãgy az online kérdések megválaszolása, amit halasztottam itthonra, hát halasztódik utánra. Ez van. Csak ilyenkor az zavar, hogy 12 órán belüli választ Ãgértünk, és volt egy tegnap éjféli... Sebaj.
SzÃnház legalább kikapcsolt. Kicsit el is bóbiskóltam, de szerencsére olyan félszÃnház volt, mert az Urániában közvetÃtett elÅ‘adás, Ãgy legalább a szÃnészek nem látták. Nejem persze türelmes velem.
Itthon aztán ugrás neki a posztoknak. Éééés nem hiszem el.... Volt öt kérdés, kiengedtem Å‘ket, hogy megválaszolom, és mire odaérek, az egyikbe már beletrollkodik egy önjelölt segÃtÅ‘. Néha nem értem az embereket. Nem nézik meg a Csoportszabályzatot? Aztán meg van aki 3 éve vár felvételre... Sebaj, Å‘ átadta helyét másnak.
Most végre már csendesedik a viszontválaszok és viszontkérdések sora, Ãgy összefoglalom a napot, nagyjából ennyi történt, és én bÃzom benne, hogy sokkal több nem is fog. Meglátjuk.
