Elterjedt szokás, legalábbis a tévéből emlékeim szerint, hogy ilyenkor mindenki évértékelő beszédeket tart. Hát én beszélni nem fogok. De összeszedem, hogy mik is történtek az évben.
Egész évben nagyon sok feladat ad hoc jelleggel jött. Hirtelen nézd meg ezt, reagálj erre, vagy arra. Itthoni programok szervezése is követte ezt az anarchisztikus rendet.
Év elején elvesztettem nagymamámat. Nagyon megérintett, mert nagyon sokat köszönhetek neki, valahol úgy gondolom a biológia szeretetét is, aminek köszönhetem, hogy gyógyszerész lettem. Szerintem az ő vonalán érkezett a családba a tanítói véna is, aminek köszönhetően szeretek "népnevelni" nejem szavajárását idézve. Szóval márciusban stroke-t kapott. Áldom a Jóistent, hogy nem kellett megtapasztalnia, milyen magatehetetlenül létezni. Egy hétig volt még velünk utána. Pont addig, amíg el tudtunk búcsúzni tőle. Nagyon sokáig ez rányomta és rá is fogja nyomni a bélyegét a gondolataimra. De tudom, hogy ez az élet rendje.
Akkoriban készült velem az interjú a 24.hu-ra. Emlékszem Gyuri, amikor jött, pont azon a héten volt a temetés. Aztán egy hónappal később jelent meg. Nagy port kavartak fel a szavaim. De valahol nem is számítottam másra.
Áprilisban fogant meg ötödik gyermekünk. Javul a fiú arány itthon, de a nőuralomnak kicsi esélye, hogy vége legyen.
Illetve még áprilisi történet volt, hogy az online tanácsadói tevékenységemért Felelős vállalkozási díjat kaptam.
A nyár végén aztán megint kezdődött a nagyüzem. Konferencia konferencia hátán, díjátadók, stb. Itt sosem felejtem el egy kolléga szavait. Bent ültünk egy online médiával foglalkozó workshopon, és közölte te influenszer vagy. Mondom hát kösz. Sosem tartottam magam annak, de aztán gondolkodtam, és rájöttem, hogy igaza van, mert sokan figyelnek arra, hogy mit mondok, mit nyilatkozok. Mondhatom, egyáltalán nem egyszerű, ez óriási felelősség! Még máig nem tudom, hogy én erre alkalmas vagyok-e és nem e fogok elszállni mint a győzelmi zászló. Persze ebben mindig is segít, hogy az bosszant, ha nárcisztikusnak tartanak. Pedig lehet az vagyok?... Remélem nem.
Aztán volt egy érdekes konferencia még, ahová egy orvos kolléga hívott meg a 24.hu-n megjelent cikkem kapcsán. Azt feltételezte, hogy elindulhat párbeszéd egy orvosi konferencián, de mint kiderült hiú ábránd volt, viszont úgy gondolom, hogy sokat kaptam így is a rendezvénytől.
Októberben címlapfotón szerepeltem a Gyógyszerészi Hírlapban.
Aztán jöttek a munkák gyümölcsei.
Idén is különdíjat kaptam az Év Gyógyszerésze pályázaton.
Megjelent a Kiskanál Kommandó által managelt könyv, melyben megint egy részt én írtam.
Sajnos a Nekem szól pályázaton bár indultam, de nem bizonyult a csoport professzionálissá alakítása elég innovatívnak. De ennek kapcsán egy gyógyszerész kolléga segítségével megújításra került a grafikai arculata a csoportnak.
Aztán így év vége felé, még úgy döntöttem, hogy elindítom ezt a blogot, és meglátjuk, mivé növi ki magát.
Szóval ezek voltak a nagyobb történések röviden. Én a 2020-tól csak egyet szeretnék kérni: a feladatok, programok kapcsán hamarabb tudjak róla, mert a határidők betartása eddig sem volt az erősségem. Főleg, ha a be-beeső feladatok miatt mindent félre kell tenni.
Illetve még azt szeretném nagyon, ha 2020-ban az álhírgyárosok, a csalók kicsit hátrébb szorulnának a közösségi hálón és az egyéb médiákban is. Elhiszem, hogy a magyar ember most fogékony és az egészségügy jelen állapotában jól hangolt/hangolható, de ezzel visszaélni nem csak azért bűn, mert kihasználja a hiszékenységet, hanem mert tovább errodálja az egészségügyet, ami után hová lehet majd fordulni?
Boldog és egészségben gazdag új évet kívánok!