Hát eltűntem... Bocsánat. Volt közben azért történés jó bőséggel, de igazándiból nem is nagyon volt időm azzal foglalkozni.
Hogy kezdődött ez az e-receptes sztori? Nagyjából két és fél hete felhúztam magam. Eléggé fejetlenség alakult ki a januári jogszabály változás után. Minden kolléga, köztük én is szívtuk a fogunkat rendesen, mikor az orvosok gépe automatikusan elkezdte nem nyomtatni a felírási igazolásokat. Erre jött az ötletem, hogy kellene egy olyan tájékoztatást csinálni, amit megértenek. Ahol tudják jelezni, ha nem értenek valamit. Ahol át lehet beszélni a felhasználóval.
Január első hétvégéjén el is készült a megvalósítás első fázisa. Merthogy úgy gondoltam, ha már Wix, akkor egy ilyen oldal gyorsan megy. Így is volt, csakhogy, amikor ismerősöknek átküldtem, hogy mondjanak véleményt, egybehangzóan az volt, hogy az oldal címe nem megjegyezhető. Ekkor jött az gondolkodás, hogy mi legyen.
Anno még középiskolában próbálgattam HTML kódban honlapszerkesztést. Na de ez Wordpress... Azt sem tudom mi fán terem... Aztán persze rájöttem, hogy nagy különbség nincs, de ez nagy dilemma volt az elején, hogy legyen-e új oldal cím az új fejlesztéssel, vagy áldozzam be az egyszerűség oltárán. Hát ahogy látszik a kihívás mellett döntöttem.
Aztán jött 2-3 nap, amíg próbálgattam az Wordpress-t. Kerestem mi hol van benne. Persze megvolt a mélypont, ahol kértem segítséget, egy ismerősöm ajánlott egy informatikust. Sosem felejtem el az első beszélgetésünket: menni fog ez, nem olyan nehéz. Nem hittem volna, de ez órási lökést adott. Aznap már el is kezdtem az oldal vázát összerakni. Aztán igyekeztem, mert vasárnapra beszéltünk meg egy hosszabb tanácsadást, hogy a fennmaradó kérdéseket megválaszolja.
Nem volt egyszerű. Mert szokásos módon az élet nem állt meg körülöttem. Volt családi program, munka, betegség, minden, ami szem szájnak ingere.
Aztán összeraktam az első oldalt, és a már fentebb említett véleményformáló ismerőseimnek átküldtem. Na akkor ott az első nagy "izzadás" után, mikor közlik, hogy az ötlet továbbra is jó, de hát a kinézet... Ezt persze még párszor eljátszottuk, mire sikerült a most megvalósult kinézethez eljutottunk.
Volt benne küzdés a sablonnal, kis HTML szerkesztés, kis sablonszerkesztés, szóval a szükséges kihívás megvolt benne.
Azért minden ilyen nagyobb projektnél jövök rá, hogy nejem mennyire szeret. Jogászként, 8 és feledik hónapban odakucorodik mellém, és javasol, ötletel, javítja a gépelési fogalmazási hibáimat. Hogy aztán a végén majd mikor közzéteszem, mindenki nekem gratulálgasson... Pedig ez most is csapatmunka volt. Volt aki a grafikában segített, volt aki az összképben, volt aki webmarketinges szemmel nézte és volt informatikus, akivel a különféle program módosítási dolgokat át lehetett beszélni. Visszagondolva: élveztem. De az biztos, hogy csomó dolog történt közben, amire akkor és ott nem reagáltam, szóval erőforrásokat kötött le jócskán.
Kész. Mármint a nagyja, mert bizony ezzel majd kell továbbra is foglalkozni, ha minden jól megy csak ritkán kell nagy áttekintést végezni, mert ritkán lesz jogszabály módosítás. De ezt nem tudhatom előre.
Elégedett vagyok, mert úgy érzem, sikerült egy olyan tájékoztató anyagot összerakni, ami sok kollégának megkönnyítheti az életét.