Méghogy csalánba nem üt a ménkű... Hát dehogynem. Persze még karácsony előtt kezdtem a jó kis felső légúti megfázást. Semmi extra, csak rossz közérzet, meg torokfájás, aztán ez férfi módra előadva persze. Nejem már az elején rákérdezett, hogy a Kaloba cseppet nem kezded el? Mondom nem, mert ebből magamtól is kimászom... Aztán 3 nap múlva csak neki duráltam magam, két-három alkalommal még eszembe is jutott. Aztán a karácsonyi stressz megtette hatását, és most megint kezdem. Két napja, már megint minden, sőt valahogy rosszabb, persze mivel jól elhúztam a Kaloba már nem sokat segít.
Ismerősöknek mesélni nem szeretem. Ilyenkor a leggyakoribb válasz: "ismerek egy jó gyógyszerészt, ajánljam?" Hát köszi... egy együttérző, jaj szegénykém jobb lenne. Bár, amikor meg ezt mondják, akkor arra gondolok, hogy hát ez sokat nem segít... Szóval ilyenkor semmi sem jó, ezért nem is beszélek nagyon róla. De ma elegem van.
Reggel azt éreztem, hogy most a legrosszabb, és persze ma egésznapozok (8-19-ig vagyok bent, mert a gyógyszerész váltótársam szabadságon van). Sebaj. Meleg fürdő, kicsit ázni benne, az jó volt. Meg még lehet, hogy a sálat beiktatom a mai napra, mint munkaruházat, mert az nagyon jó volt a torkomra.
Szóval ez van. Így zárom az évet. Hát egy érdekes év volt, de össze is fogom gyűjteni, hogy mik történtek. A betegségről meg annyit: utálom, és ilyenkor magamat is, amikor tudom mit kellene tenni, és mégsem azt teszem. De, hát nem lepődöm meg. Átlagember vagyok én is.
Ui.: kolléganő feldobta a napom, meghozta a reggeli kávét!